Péterné Kelemen Viktória

Szeptemberben kiscsoportos korú, (3 évesek) gyermekek jöttek a csoportomba. A beszoktatás idején már elővettem a hangtálakat, elterelve bánatukat az "anyahiánytól". A mindennapjaink része lett, igyekeztem minden területen alkalmazni, Bevezettem azt a szokást, hogy a mesélés alkalmával a hangtálakon keresztül "léptünk" be meseországba, zenés mesejátékot varázsoltunk a mesékből. A legtöbb gyermek nagyon nyitott volt ezekre a tevékenységekre. Ezek után, mikor a relaxációt elkezdtem, már volt saját élményük, tapasztalatuk a hangtálakról, "Csiki Manókról". Az összes gyermekre érvényes volt, hogy ezeken a napokon nagyon nyugodtan aludtak. Ugyanis több gyermeknél azt tapasztaltam, hogy a délutáni pihenés során forgolódtak, nyöszörögtek, nyugtalanul aludtak. Különösen egy kislány, aki minden nap felsírt álmában, nagyon nehezen lehetett megnyugtatni. Pár hét után, miután alvás előtt elkezdtem a relaxációt ez megszűnt!
 

Szintén egy kislány kapcsán (számomra nem meglepő) változásokat tapasztaltam. Ő egy nagyon jó képességű gyermek, egyes területeken kiemelkedő: zene, gyors felfogás, memória, logika, viszont szociálisan éretlen, nehezen "működik" együtt társaival, felnőttekkel, sokszor agresszív megnyilvánulásai voltak. A kutatás folyamán rengeteget változott pozitív irányba. A legfontosabb, hogy együttműködőbb lett, nyugodtabb, nem voltak dühkitörései. A legaranyosabb, amire visszaemlékszem, az az volt, hogy már legalább egy hónapja vezettem  a relaxációt alvás előtt, mikor ez a kislány délelőtt lefektette a csoporttársait a szőnyegre, hozott mindenféle edényeket és szinte ugyanúgy levezette a relaxációt, mint ahogy én szoktam.
 

Egy kisfiú pedig szólt az anyukájának, hogy vegyenek otthonra ilyen "tálakat", mert akkor otthon sem lesz gond az alvással.
 

Csak pozitív tapasztalataim voltak a relaxáció során. A legtöbb gyermeknél pozitív változást tapasztaltam leginkább szociális területen, türelem, koncentráció, viselkedés terén.